Valami nagyon durva ez a sorozat. Láttam, hogy a tv2 most kezdi majd leadni, erre rákerestem. Most nézem az első évad ötödik részét zsinórban. Nagyon jó kis ötlet, főleg az tetszik, hogy az elején mindig van egy bevezető kommentár, mint anno a Végtelen határokban. A történet arról szól, hogy a Földön különböző helyeken egyes emberek eljutottak az evolúció egy további fokára, és különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Van aki repülni tud, a másikuk minden sérülésből felgyógyul, egy festő bedrogozva lefesti a jövőt, egy japán csóka meg el tudja görbíteni a teret meg az időt is. Ajánlom mindenkinek! :)

Holnaptól március elejéig nem vagyok senkinek sem...

A kép az NBC oldaláról származik. A szerzői jogi kikötések az aloldalon megtalálhatóak.

Nah, még egy hétig nem vagyok. 1 hétig nem voltam Budapesten, erre jött 532 levelem. Öröm lesz köztük megtalálni a nem-spam-et. Most kifizetem a könyvelőmet, aztán csak március 1-én leszek újra.

Kurva adórendszer. Én már komolyan vért izzadok, de talán ma égre le tudom adni a tavalyi bevallásomat. Ez is egy jó történet különben.

Szóval, máig kell leadni a magyarorszag.hu-n az online adóbevallást. Tavaly regisztráltam magam, aztán nem is foglalkoztam vele. Aztan tegnapelőtt be akartam jelentkezni, semmi. Igazából azt sem tudtam, hogy az ügyintéző milyen usernevet generált nekem, úgyhogy tegnap elmentem egy okmányirodába. Ott végre sikerült kiderítenem, hogy az általam gyakran használt kovacs.pistike sítlusu login helyett most sikerült Kovács Pistike logint kapnom, persze a saját nevemmel. Jelszót az irodába nem tudtam újat kérni, így a magyarorszag.hu-val küldettem el. Már fél napot vártam, a jelszó emg nem jött meg. Gondoltam felhívom a helpdesket a 189-en, mire a faszinger tudálékosan elmagyarázta, hogy biztos azért nem kaptam meg az új jelszót, mert a magyarorszag.hu portál és az easymail rendszere nem megy össze. Ötlete nem volt, így megköszöntem, elköszöntem, utána meg átkozódtam kicsit magamban.

Aztán rájöttem, mi lehet a hiba. Az easymail fiókomban a spamfilter a max 10-es erősségből 4-esre van állítva azzal a kikötéssel, hogy a spameket ne is fogadja. Átállítottam 1-es erősségre (gyengeségre), fogadva a spameket, újrakértem megint a jelszót, s egy perc múlva a kezemben volt. Hát igen. Mondjuk nem tudom, hogy lehet, hogy a 4-es, elég gyenge szűrő mellet még így is befér napi 30 ciallis-viagra stílusú szemét, akkor a kormányzati portál sima levele miért nem jött át. Talán erre is kellett volna gondolni, amikor pár milliárdból kiépítették ezt a rendszert.

A könyvelőm is megkapott mindent, már készül a bevallás, s hamarosan feltölthetem állambácsinak. Aki amúgy keményen bekaphatja. Csak ajánlani tudom mindenkinek: ha nem muszáj, akkor inkább dolgozzon feketén, tegyen félre midnen hónapban egy biztosításba a nyugdíjára, aztán legalább nincs kurva sok cécó, meg kurva sok pénz állambácsinak adóra.

Bakker de rohan az idő. Már január elején megígértem, hogy 2006-ös évösszefoglalót írok. Azóta is elmaradt. Majd pótlom.

Aranyos. A kép a Wikimedia Commonsból származik, felhasználási feltételei ott olvashatóak.

Na ez egy fasza videó.

Elkészült az 50000. magyar Wikipédia cikk. Fasza.

Na akkor egy kis statisztika. Az extra statgenerátora szerint 538 látogatóm volt januárban, ezeknek 44%-a robot :) Na, ja. Egy csomóan találtak ide mse-től, Athinától, és NCurse-tól is. Köszönet nekik is. Az egész stat pdf formában itt megtalálható.

Végre van internet a laptopomon is. Bakker, ennyit szenvedni. Kellett hozzá egy switch, rövid utp kábel, hosszú utp kábel, meg 2 óra, míg minden madzagot kibogoztam, helyreraktam, és már működik is.

Újra itt vagyok, a vasárnapból kedd lett. Probléma hegyek. Közben rámtalált Alensha is, üdv itt is!

Kész vagyok, mint egy ló. Fáradt, éhes, meg ilyenek. Reggel 4kor elhúzok haza, aztán kicsit melózok otthon. Vasárnap jövök vissza, addig kicsit pihengetek is.

Ez azért kemény. Amúgy háromnegyed órája esk a hó. Ezen a télen először, Budapesten. Nyugat-Magyarországon már pár nappal előbb.

Csak ha ezzel a karakterrel találkozna valaki a SecondLife-on. Akkor tudja, hogy én vagyok.

Most fejeztük be Homárral és tierrel a hamburgersütést. Fincsi volt, most Soproni 1895-öt iszok. Nem is rossz sör, és most pihi. Nézek egy kis Vészhelyzetet, aztán alvás.

Nézegettem a dohányzásról leszoktató tapaszokat. Annyit reklámozzák őket. Nicorette, Niquitin CQ, meg a többi. 7 db tapasz 3200-3500 Ft. Ez elég 7 napra. 7 doboz Pall Mall 100's szintén ennyi. Hol itt a logika? És elvileg 3 hónapig tart a leszoktatás. Szopi-szopi 5 dorá.

Beteg vagyok. Itt ülök a lécen, s a bazaltdarabokat morzsolgatom. Júlia nem néz rám. Hosszú fekete haja, s nagy, barna bociszemei vannak. Imádom.

Újabb negyedóra telt el, már csak fél óra és jön a vonat. Közösen kell megvárnunk. Utoljára várjuk együtt a vonatot, Júlia már nem szeret. Feléje hajolok, s megharapdálom a fülcimpáját. Régen ezt szerette a legjobban. Most hozzám se tud szólni. Nagy szemeit könyörgően forgatja, jobb is, hogy nem beszél. Én akartam teljes csendet. Amit tudtunk, azt már megbeszéltük. Még huszonöt perc.

Ő volt életem legnagyobb szerelme. Reggelente, amikor felébredtem, örültem, hogy mellettem fekszik. Sokszor órákig elnéztem, ahogy szuszog, és szájából a nyál a párnámra cseppent. Sosem akart megcsókolni, azt mondta előbb fogat mos. Én elkaptam, és magamhoz húztam. Nem érdekelt a fogmosás. Húsz perc.

Egyszer főzés közben megvágta magát. Hagymát szeletelt, s a kés belefutott a bőrébe. Gyorsan a csap alá dugta az ujját, és rám nézett. Nem is fáj, mondta, s szemei könnyesen csillogtak. Nekem nagyon fájt, pedig nem is én vágtam meg magam. Már csak negyed óra, és többet nem várunk közösen a vonatra.

Mocorog. Egy könnycsepp gurul le arcán, és letörlöm neki. Ahogy újra hozzáérek, rémületet olvasok ki szemeiből. Ezek a szemek egyszer mosolyogtak rám! Hogy lehetett így elrontani??

Sírj csak Júlia, sírj! Tíz perc, és örökre vége! Ez a vonat értünk jön. Már hallani, valahol a távolban dudál, biztosan átjáróhoz ért. Minden perccel közelebb felénk, mondom, értünk jön. Egyszer szerettél, s én még most is szeretlek. Tudod, hogy csak érted éltem. Nem engedhetlek el. Szeretlek.

Enyhe rezonanciát érezni, a vadonatúj mozdony felénk vágtat. Még öt perc, még négy, már csak három. A sötétben már látni a fényeket. Egyre közeledik. Levágom Júlia köteleit, s letépem szájáról a tapaszt. Mindennek vége. Megcsókolom, s még hallom, ahogy áthalad rajtunk a vonat…

Reggel öt óra van, s ébred a város. Egy újabb nap, újabb hajsza. A hármas busz beáll a megállóba, mögötte közvetlenül ott a tizennégyes, a csepeli már nem fér be. Az emberek a piroson szaladnak át az úttesten, a kocsik fékeznek és dudálnak. Hangos anyázás. Egy kismama integet a buszsofőrnek, de ezt nem érdekli, s az orra előtt csukja be az ajtót.

Nagy köd van, valami szemerkél is. Egy csapat ember megy be a hipermarketbe, mindjárt kezdődik a műszakjuk. A biztonsági őr ásítozik, az automatánál türelmetlen emberek szorongatják nullkategóriás bankkártyájukat. Az ATM koszos ezreseket okád ki magából.

Valaki zacskós joghurtot vesz, hozzá három cukros brióst, ma negyven százalékkal olcsóbb. Úgy érzi, megérte. A pénztáros próbál mosolyogni, lassan már jön a váltás. Egy srác a kóla automatát veri, megint benyelt egy százast.

A parkolóban rendőrautó, benne rendőrök alszanak. Mellettük egy részeg egyetemista dülöngél, hazafelé tart, minden oszlopnál megáll, és letépkedve a hirdetéseket, a földhöz vágja őket. Az emberek kikerülik.

Egy csöves mászik át a kerítésen, a kollégium kukáit túrja. Matat, majd odébbáll. A földön kitúrt szemét, egy macska fut át az úton.

A postások sorra érkeznek, köszönnek, majd felveszik megszokott adagjukat, s motorra pattanva elkezdik teríteni az újságokat. A kocsmáros zár, pár dolgot kocsijába tesz, majd a lakatot bekattintva, elhúz.

Reggel öt óra van, s ébred a város. Egy újabb nap, újabb hajsza. Zsolesz felvágta az ereit, ő már nyugodtan pihenhet.

Tamás minden nap hétkor kell. Jó ember. Felkelés után csinál tíz fekvőtámaszt, húsz felülést, és tíz guggolást. Abban hisz, hogy épp testben, épp lélek. Gondosan megrágja csirkesalátáját, bár sótlan, neki mégis ízlik. A sok só úgyis egészségtelen, mert megfogja a vizet.

Mindig pontosan tíz percig zuhanyozik, csakis hideg vízzel, ezzel megőrzi bőre feszességét. Hajat sosem szárít, mert a hajszárító roncsolja a hajvégeket. Amikor megszárad magától, felveszi a ruháját, mely természetes anyagokból van, termoszba önti a friss zöld teát, s a biciklijére pattan. Nem a kijelölt bicikliúton halad, hanem átvág a parkon, így nem kell a kocsik bűzét belélegeznie.

A munkahelyén sosem nyit ablakot, és a levegőt külön légszűrővel tisztítja. Megóvja magát a legapróbb szennyeződésektől is. Ha megszomjazik, a zöld teáját szürcsölgeti, cukor és citrom nélkül.

Tízóraira elmajszol egy szelet barna kenyeret, natúr joghurttal, és próbálja elkerülni a tüsszögő embereket. Nincs mobilja, a vezetékes telefonját is csak kihangosítón keresztül használja, a beszélőke amúgy is tele van bacilusokkal.

Délben párolt brokkolit eszik, meg kukoricát, majd elrágcsál egy répát nasinak. Ezeket külön a bioboltban szerzi be, s a legújabb csodagépével, gőz segítségével, zsíradék nélkül készíti el.

Délután többször feláll, nyújtózik, majd öt-öt perceket meditál a szőnyegre ülve. Ilyenkor mindig frissnek, és élettel telinek érzi magát. Uzsonnára bekap egy barackot, többször megmosva, a magot mindig azonnal a szemétbe dobja, mert az ciánt tartalmaz.

A munka végeztével újra biciklire pattan, majd hazateker. A munkatársaival sosem beszél, lenézi őket. Ők egészségtelenül élnek, nem törődnek magukkal, nem óvják környezetüket.

Otthon a négyfelé válogatott szemetet összeszedi, és elballag a félórára lévő szelektív hulladékgyűjtő szigethez. Közben besötétedik, s miközben a szemetet rakosgatja a megfelelő gyűjtőbe, egy belőtt ürge leböki a bicikliéjért. Tamás jó ember. Tamás egy barom.

Hajnal 4. Ébreszt a mobil. Zek egy pillanat alatt kinyitja a szemét. Felkel, elkezdi keresni a papucsát. Felveszi a lerúgott takarót. Alatta a papucs. A Wc-n elolvassa a friss újságot. Ma esni fog.

5 perccel a busz indulása előtt, elkezd esni az eső. Pár pillanat alatt nyakig ér a sár, Zek már a lift elől fut vissza, esernyőért. Nincs, nem találja. Elmegy a busz, még mindig esik.

Sötét van. Zek kiáll a garázsból, s próbálja levakarni a sarat a cipőjéről. Nagyon utálja az esőt, nagyon utálja a sarat. Fél hat, negyed óra múlva indul a gyerekekért.

Ez a tizedik gyerek volt. Még kettő hátra van, és aztán elviszi őket az iskoláig. Még esik. Már a kocsi is sáros. Felveszi a tizenegyedik srácot. Zek kap egy csokinyulat, a kisfiú szülei küldik. Zek édesszájú.

Esik. A kisboltban négy szendvicset kér. Zsemle, soproni, sajt. Vesz három télifagyit is. Zek édesszájú. Coca-Cola light, két liter elég lesz. Visszaválthatós, az üvegeket otthon gyűjti. Néha visszaviszi.

Zek vezet. Az út nyálkás a lehullott esőtől. Kicsit lassabban halad. Megeszi az utolsó télifagyit. Jön a tízórás busz. A sofőr integet. Sietni kell, fél tizenegykor ki kell hordani az ebédet.

3 liter tej, egy egész csirke, fél kiló kenyér. Látogatás az öreg néninél, bevert nála az eső. A kutya megint ugat, kap egy csontot. Zek kap egy táblás csokit, a néni unokái küldik. Zek szereti a csokit, édesszájú. Jövő hétre a néni izzót kér. Meg a szokásost.

Tizenkét éthordó, kényelmesen elfér. Gyümölcsleves, rizseshús, uborka. 300 forint. Megéri. Zeknek pizzát sütöttek a konyhán, mert Zek már unja a menzát. A hegynek felfelé lassan kell menni, mert sok a lyuk.

Két óra, vége a munkának. A gyerekeknek fél négyig tart az iskola. Zek vár, mert hazaviszi őket. Most csak tizenegy srác van, egyikőjükért eljött az apja. Újra esik. Zek áll a garázs előtt, és próbálja levakarni a sarat a cipőjéről. Nagyon utálja az esőt, nagyon utálja a sarat.

Az utolsó srác is elköszön. A mama integet. Zek mosolyog, majd gázt ad. Az ablaktörlő lapátja lassan dolgozik, kifogyott az ablakmosó-folyadék. A garázs előtt Zek megáll, és kinyitja az ajtót. Kidobja a télifagyi üres celofánjait.

Megáll a busz. Zek leszáll a buszról. Lassan hazaballag, hazaér. Kilép a liftből, közben eláll az eső. A számítógép már nem zúg, új a ventilátor. Zek sorozatokat néz. Egy rész 45 perc. Elkezdi a hetedik évadot, az ötödik részig jut. Lefekszik, magára húzza a takarót. A lakás csendes, és sötét van. Zek egyedül van. Zek magányosnak érzi magát, és édesszájú.

Mivel a spambotok nem hagynak békén, ezért ezentúl kommentelni csak a regisztrált felhasználóknak lehet. Az első kommentet jóvá kell hagynom, utána már hadd szóljon...

Nem sokára vizsgázok. Örülök. Kíváncsi leszek, ezeknek a szararcúaknak mennyire kell a pénz, aztán ebből már látom, sikerül -e a vizsga, vagy uv-t kell fizetni. Ami most 6000 ft. A következő csekken, amit befizetek, a megjegyzésbe rá is írom, hogy bevehetik keményen. Kíváncsi leszek, mekkorát fog lesni az ügyintéző, amikor meglátja az elszámolási listán. Miért? Pénz az pénz. Tavaly 36000 Ft-ot fizettem vizsgadíjakra, tavalyelőtt 5000-et, azelőtt meg 1000 Ft-ot. Aztán semmit sem lettem hülyébb. El lehet dönteni, hogy miről szól a mai felsőoktatás...

Szóval most tűzvédelmet tanulok, elég gyík hangulatom van. Az idő elég jó, éhes vagyok.

Közben meg Baktor már szeptember óta nem frissíti a blogját, tomcat pár napja, mse geocachingel, Athina meg hülyepicsog azon, hogy tomcat az ő indexes nikkjével fórumozott, mire bannolták. Jah, most látom, van egy másik posztja is. Közben meg keresek valami értelmes blogot, oylat, aki képes naponta 500 posztolni (jah, valószínűleg találok is ilyet...).

Itt.

Még amikor nem volt netem, akkor írtam blogbejegyzéseket a gépemen. Ezek most az OFF-line kategóriába kerülnek...

Na ez egy durva videó, bakker.