Reggel öt óra van, s ébred a város. Egy újabb nap, újabb hajsza. A hármas busz beáll a megállóba, mögötte közvetlenül ott a tizennégyes, a csepeli már nem fér be. Az emberek a piroson szaladnak át az úttesten, a kocsik fékeznek és dudálnak. Hangos anyázás. Egy kismama integet a buszsofőrnek, de ezt nem érdekli, s az orra előtt csukja be az ajtót.

Nagy köd van, valami szemerkél is. Egy csapat ember megy be a hipermarketbe, mindjárt kezdődik a műszakjuk. A biztonsági őr ásítozik, az automatánál türelmetlen emberek szorongatják nullkategóriás bankkártyájukat. Az ATM koszos ezreseket okád ki magából.

Valaki zacskós joghurtot vesz, hozzá három cukros brióst, ma negyven százalékkal olcsóbb. Úgy érzi, megérte. A pénztáros próbál mosolyogni, lassan már jön a váltás. Egy srác a kóla automatát veri, megint benyelt egy százast.

A parkolóban rendőrautó, benne rendőrök alszanak. Mellettük egy részeg egyetemista dülöngél, hazafelé tart, minden oszlopnál megáll, és letépkedve a hirdetéseket, a földhöz vágja őket. Az emberek kikerülik.

Egy csöves mászik át a kerítésen, a kollégium kukáit túrja. Matat, majd odébbáll. A földön kitúrt szemét, egy macska fut át az úton.

A postások sorra érkeznek, köszönnek, majd felveszik megszokott adagjukat, s motorra pattanva elkezdik teríteni az újságokat. A kocsmáros zár, pár dolgot kocsijába tesz, majd a lakatot bekattintva, elhúz.

Reggel öt óra van, s ébred a város. Egy újabb nap, újabb hajsza. Zsolesz felvágta az ereit, ő már nyugodtan pihenhet.