Történet

 2007.01.09. 14:05

Tomcat levrovjában olvastam, gondoltam kiteszem ide én is. Forrás.

A Marson valamikor mínusz negyvenmillió évvel ezután (ez most a jövõ, vagy a múlt?!) volt egy õsemberi szintû civilizáció, akik plazmafegyverrel lõtték egymást, mert lyukasan jó az ember. Utána a Földrõl eljött a Megváltó, aki kiirtotta õket, és csinált helyette adóhivatalt, és bevezette a vizet. De a Marson kurva hideg van, ezért a víz elpárolgott, az adóellenõrök meg a vízhiánytól megfulladtak.

Miután az egész kipusztult, a Megváltó, aki egyébként a Feri névre hallgatott (feltéve ha hozzászóltak), hozott néhány mutáns tevealmát a Jupiter valamelyik holdjáról, akik felépítettek néhány várost, majd elkezdtek megdögleni, mert a madárinfluenza itt is bejött. Az immáron harmadik marsi civilizáció, amely kipusztult, még hagyott maga után egy titkos dokumentumot, amiben leírják, hogy a Megváltó egyszer még eltakarodik innen a Földre, és akkor talán megint lehet majd itt lakni.

De a Megváltót sem ejtették a feje lágyára. Épített magának egy kibaszott nagy ufót, és klónozott bele ötlábú kecskéket, négy fejjel, akik megtanultak papíron sakkozni, és ez nem volt jó semmire, tehát a kecskékbõl gulyás lett volna, ha Feri tudott volna gulyást fõzni, de mivel nem tudott, így a kecskékbõl mákos guba lett.

Ezután döglött lovakat klónozott, de azok meg megdöglöttek kérdés nélkül, így a terv most sem sikerült.

Ezután eszébe jutott, hogy mi lenne, ha simán embereket klónozna? Klónozott. Meg is lett az eredménye. Az emberek kinyírták a Megváltót, aztán lakhatatlanná tették a Marsot. Építettek párezer gyárat, háborúztak néhány sort atommal, majd aztán fogták magukat, és átköltöztek a Földre. Azaz csak költöztek volna, mert félúton kilukadt a hajó, a nulla Kelvin bement a hajóba, és mindenki megsült, kivéve a windózt, mert az most is megfagyott. Az ûrhajó belevágódott a Földbe, és a földi emberek megtalálták körülbelül és nagyon durván saccolva negyvennyolcmillió-hatzsázhuszonhatezer-négyszázharminckét év, nyolc hónap, két nap, huszonöt óra, hetvenkét perc és nyolcszázötvenhét másodperc után.

Az emberek kiásták az ûrhajót, mert beragadt egy kurva nagy felhõbe. Miután leszakadt az egész picsafasz, és agyonnyomott háromszáz embert, rájöttek, hogy talán alá kellett volna támasztani, szóval hoztak egy sámlit. Aztán rájöttek, hogy már úgyis a földön van szóval most már felesleges, meg a sámli úgysem bírt volna el egy ekkora hajót. (Utóbb kiderült, hogy mégis.)

Aztán kiemelték a földbõl, és odébbtették, mert kellett a hajó alatti gémeskút, mert szomjasak lettek. Azonban a hajó reaktorából kifolyó WC illatosító lé megmérgezte a talajt, és a benne lévõ citromtól minden mustárgázos lett, és kidöglött mindenki, aki ivott a kútból. Ezután lezárták az egész körzetet, mondván ez súlyosan radioaktív, és le kell zárni minden rádiót a környéken. Kiadták parancsba, hogy tiltott körzet, csak billiárdozni lehet, mert a pattogó golyók kinetikus elmélete miatt a radioaktivitás inaktív részecskéi lepattognak az asztalról.

Ezután eltelt négyszázezer év, mire hozzá mertek nyúlni a hajóhoz. Miután kiemelték a hajót, és elszállították egy lavórba a rendõrök, kiderült, hogy labórba kellett volna. (Ilyen szar szóviccet bazmeg.) Átszállították, és szétberhelték az egészet. Miután levegõbe repült az egész baszás, küldtek valakit, hogy takarítsa el a romokat, és perelje be az adóhivatalt. A pert elvesztették, és az űrhajó maradványai az adóhivatal kezébe kerültek. Ők kiderítették, hogy ezt egy olyan bolygón konstruálták, ahol valaha egy adóellenõr civilizáció lakott. Elhatározták, hogy átlátogatnak oda, csak elõbb megemelik az adókat, hogy a hajót újra lehessen építeni. Azonban a nép fellázadt, és a Földön atomháború lett, és ezután már csakazért is megépítették az adóellenõrök a hajót, és elhúztak vele a Marsra.

Az adóellenõrök eszement sebességgel becsapódtak a Marsba, és mind kinyiffantak. De az õsi adóellenõr civilizáció szelleme feltámasztotta õket, és zombik lettek, akik új hullavárost építettek az adómilliárdokból a Marson. Mivel zombik voltak, így nyugodtan lakhattak a lakhatatlan Marson is. Közben szétváltak két pártra. A zöldre és a sárgára. Attól függõen, hogy kinek milyen takony folyt az orrából. Kiirtották egymást, de mivel zombik voltak, ezért nem haltak meg, hanem megdöglöttek, ami nem ugyanaz de mégis, szóval lófasz. De maradtak olyanok, akiknek vér folyt az orrából, és õk lettek a vörösök, akik átvették a hatalmat, és közölték, mindenki egyenlõ csak õk egyenlõbbek. Aztán kiirtották vagy rabszolgasorba taszították a többieket, és kecskéket csináltak belõlük, hogy legyen, aki tejel nekik.

Visszanézünk a közben kissé lepusztult Földre. A maradék emberek kialakítottak egy olyan társadalmat, ami kizárólag lószarra alapszik. És mivel más már nem is volt a Földön, így hatalmas háborúk folytak érte. Mindennap megdöglött négy-öt milliárd ember, de született is három-négy milliárd. Kicsit felgyorsult a fejlõdés. Azonban egy szép napon végleg elfogyott a lószar. És ezután az emberek egymást kezdték el felfalni. Azonban a legokosabbak belátták, hogy el kell innen tûnni a vérrel borított abrosztakarta picsába. Építettek hát egy nem lószar alapú, hanem kecskeszar alapú hajót. Aztán fogták magukat, és elhúztak a Földrõl, ahol tovább folytatódtak az immáron tényleg értelmetlenné vált békekötési kísérletek. Nemsokára meg is érkeztek a Marsra és itt kezdõdött el a végkifejlet.

Most már semmi érdekes nem történt. Leszálltak a földi túlélõk a marsi zombi adóellenõrök közé, és rögtön elkezdték a háborút, mert az jó. Aztán a zombi adóellenõrök kitaláltak egy gravitációs budiból épített gravitációs fosbombát, amit be is vetettek a földiek ellen. Az egész Mars leszakadt a pályájáról, és elindult a Nap felé. A háborúskodókat ez azonban nem zavarta. Folytatták a gyilkolást. (Úgy kell azt.) Azonban a Mars félúton összeakadt a Földdel, és nekiment. Mindkét bolygó szétesett darabokra, azok meg elindultak a Nap felé. Azonban még ezeken a darabokon is folyt a háború. Vettek fürdõkádat, és abba fulladtak bele az űr oxigényhiánya helyett. Aztán pár hónap múlva már mindenki megsült, de aztán a darabok is belezuhantak a Napba, biztos ami biztos. Mindenki megdöglött.

Címkék: történet tomcat

A bejegyzés trackback címe:

https://csviktor.blog.hu/api/trackback/id/tr91754216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása