Vége a 2006-os esztendőnek. Ilyenkor úgy illik, hogy ír az ember egy rövid összefoglalót az ember az első bejegyzésében. Majd én is fogok, de nem most. Hamarosan...

Kárpátia : Valahol tőled távol
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.

Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.

Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
A fáradt őszi szél,
A fáradt őszi szél.